Jede Rose hat ihre Dornen

Aug 17 07:34

Nem is tudom mivel kezdhetném a bejegyzésem. Tudom mirõl akarok írni, de nem tudom hogy is kezdjem...
A bejegyzés címét nem akarom megmagyarázni, csak elmondom mit jelent, ha valaki esetleg nem értené; minden rózsának megvan a maga tövise. Ha picit belegondolsz átvitt értelemben, rájössz, hogy ez valójában mit is jelent. Nyugi, nem nehéz.
Most fel vagyok dobva, egész jó a hangulatom. Igaz, a blogomat egy ideje már nem arra használom, hogy elmeséljem a napjaim történéseit, hanem arra, hogy megosszam a gondolataimat, de most kivételt teszek és leírom mi miatt vagyok ilyen abszolút jó, feldobott hangulatban. : )
Most Budapesten vagyok és a szerencsenapomon, (augusztus) péntek 13-án kint voltam a Szigeten Papa Roach, Mika és 30 Seconds To Mars koncerten. Korábban úgy volt, hogy baráti társasággal megyek ki, de végülis közbejött pár dolog, ami miatt mégiscsak egyedül mentem ki, de ez abszolút nem jelentett problémát, mivel odaérkezésem és az elsõ pohár söröm (igen, én ilyen közönséges is tudok lenni, LOL) után szereztem magam köré pár embert, akikkel elég jól áttomboltuk a péntek estét :D Legelõször egy lengyel lánnyal, Basiaval ismerkedtem össze az egyik italpultnál, aztán késõbb Alexékkel, akik Olaszországból utaztak Budapestre a Sziget miatt, majd csatlakozott hozzánk szintén sörözés közben (nekem akkor már a harmadik fél literes Dreher volt a kezemben) két fiú és egy lány Hollandiából :D angolul beszélgettünk (már akivel lehetett, mivel holland barátaink eléggé érdekesen illuminált állapotba kerültek... LOL), bár a másfél liter sör éhgyomorra nekem picit szédítõen hatott, így kb. a végén már inkább németül mondtam Basianak mindent, Alexék meg lõdöztek vízipisztollyal, hogy "Violetta! speak the mothafuckin english!" :D szóval a társaság 100%-san jó volt, jövõre is ott leszek a Szigeten. Visszatérve a koncertekre; a Papa Roach miatt mentem, és hát mit is mondhatnék... egy életre szóló élményt kaptam Jacoby Shaddixtõl és a bandájától. Hihetetlenül jók élõben, Jacoby nagyon közvetlen és amit lemûveltek a színpadon, az félelmetesen jó volt. A hatása alá kerültem, és azóta így folyton a "Getting away with murder"-t hallom a fülemben, dúdolom és áh... nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Aztán Mika... hát soha életemben nem gondoltam volna, hogy én majd egyszer Mika koncerten leszek, de most valahogy mégis sikerült élõben is látni ezt a fiatalembert :D Amikor Basia felvetette, hogy nézzük meg Mika-t is, nem voltam teljesen oda az ötletért, de ha már ott vagyok és lehetõségem van rá, akkor miért ne. Be kell valljam, nem rossz élõben sem, de még mindig nem a kedvenc elõadóm : D Meglepett, amikor megszólalt Mika magyarul, ez olyan jó gesztus egy külföldi elõadótól, hogy megtanul valamit annak az országnak a nyelvén, ahol éppen fellép. Mika után elkezdtünk elõre furakodni, a végén kb. 10 méterre voltunk a színpadtól Basival, Alexék addigra elmentek józanodni, a hollandokat meg nem izgatta túlságosan a 30STM :D Sajnos a 30STM koncertrõl nem nagyon tudok mit mondani, hisz feléig tudtam csak maradni, mert közben kaptam egy SMS-t, ami mindent megkavart és el kellett jönnöm. Ez utóbbit leszámítva hihetetlenül jó élmény volt a 2010-es Sziget péntek tizenharmadikája, de azt észrevettem, hogy alig voltak magyarok, viszont hollandok, németek, olaszok, angolok, horvátok és franciák mindenhol hangoztatták egyedi nyelveiket :D ja, és a francia pasik nyomulósak! "heey blondie!" LOL Szerintem ennyit a Szigetrõl, de ha még kíváncsi vagy Papa Roach koncertvideókra, akkor youtube.com/user/violettaorova, vagy ha képekre, akkor facebook.com/violettaorova és az üzenõfalamra töltöttem fel 2 képet (egyet a hatalmas Budapest logóról, és egyet a 30STM koncert elõtti stage-rendezésrõl).
Egyébként az elõbbin kívül még amiatt vagyok feldobott, mert már van okom várni az õszt. Októberben van a születésnapom. Novemberben Papa Roach & Buckcherry koncert, Berlin. És ha ezek nem hiúsulnak meg, akkor 2010 lesz életem egyik legszebb éve... annak ellenére, hogy ebben az évben nem csak jó dolgok történtek velem, hanem kijutott bõven a rosszakból is, de ez az év megtanított arra, hogy mi az igazi szeretet, arra, hogy mit is jelent valakit vakon, szerelembõl szeretni, és arra, hogy az álmaimért saját magamnak kell megküzdenem, és csak úgy lehetek valaki, ha szembenézek magammal és elfogadom azt, aki vagyok, és megpróbálok egyre több lenni annál, ami vagyok. Ez utóbbi miatt lettem most az elmúlt pár hónapban borzasztóan maximalista magammal szemben, és akkora mércét állítottam magam elé, hogy ha azt elérem, akkor tényleg megérte tanulni, megérte tûrni, megérte hallgatni, megérte szenvedni és megérte azt az erõt, amit belefektettem, mert akkor elértem mindent, amit akarok. Egyébként még mindig meglep, hogy a környezetemben szinte senkinek sincsenek konkrét céljai, és csodálkoznak azon, hogy nekem 5-6 évre elõre vannak terveim az életemmel kapcsolatban. De legalább én a konkrét álmaimért, vágyaimért küzdök, és nem egy kitûzetlen, láthatatlan célért.

Papa Roach - Kick in the teeth

"mir geht's gut..."

Aug 08 08:45

Nem tudom leírni azt az érzést, és mindazt ami most itt bent van. Maga a káosz, a borzasztó kilátástalanság, átláthatatlanság. Sírni tudnék, de nem teszem, mert ha megtörök, azzal megtöröm mindazt amit eddig tartottam, és ha most itt elesek, talán többször nem állok majd fel, mert nem fogok majd tudni felállni. Ez az egy dolog, ami képes lenne a sírba fektetni, ez az egy dolog, amitõl félek, ami elõl menekülök ha tehetem; a bizonytalanság. A halogatás, a folytonos csalódás. Amikor az öröm nyakára a csalódottság keserû, sorvadt ujjai fonódnak, tekerednek és egy mélyre ható, erõs mozdulattal megölik. Nincs ennél rosszabb érzés. Ha azt mondod van; hazudsz. Csalódás egy haláleset is. Csalódsz a sorsban/karmában/Istenben (/nevezzük akárminek) amiért azt az embert elvette tõled. Csalódás az, amikor a barátodnak nevezett ember nem úgy cselekedik, ahogyan az tõle elvárható lenne. Csalódás az, amikor elmész valahová, és az a hely ahová indultál be van zárva. A csalódás ott van a mindennapokban, mint egy legádázabb ellenség. Nincs nála alattomosabb, nagyobb fájdalmat okozó. Buta ember az, aki most azt gondolja, hogy van, mégpedig úgy hívják, szerelem. A szerelem önmagában nem okoz fájdalmat. A mellékhatása, az igen. És ha lenne a szerelemnek egy valamiféle orvosi tájékoztatója, ami a mellékhatások címszó alatt elsõként ott szerepelne: csalódás. Mindenki csalódik. Kisebbet, nagyobbat, csúnyán, csendben, fájdalmasan, várhatóan, váratlanul, de csalódik. Kevés rosszabb dolog van annál, mint amikor egy közeli családtagodban kell csalódnod.

Rihanna - G4L

Rebirth

Aug 05 06:34

Megint itt. Új külsõt kapott a blog, kb. laza 6 órát dolgoztam vele, mivel közben folyton meghalt a szerver, meg mire összeraktam hozzá mindent, váh. A design ihletét Rihanna "The Last Song" címû dala adta, ha tetszik és meg is mered mutatni, klikkelj a képernyõ alján a Toolbaron lévõ "Tetszik", "Like", "Gefällt mir", vagy közismertebb nevén "LÁJK" gombra, köszönöm : )
Régen írtam, és nem mondom azt, hogy nem történt semmi, azért maradtam távol a blogtól. Történt rengeteg dolog, de valahogy nem tartottam fontosnak, hogy megosszak mindent mindenkivel, arra jó a Twitter, meg esetleg még a Facebook. A hajam már majdnem kész (igen, azóta is rendezgetem), és a nyárnak is lassan vége lesz. Most ugyan nagyon beteg vagyok, fogalmam sincs mitõl, de aránylag jó a kedvem, és gyorsan telnek a percek. Mindegy, most viszont befejezem ezt a postot, majd még jelentkezem. És mégegyszer; remélem tetszik az új design ; )

Black Veil Brides - Carolyn

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 >